AJÁNDÉKAINK FELISMERÉSE

Nem nehéz megtudni, hogy milyen ajándékkal rendelkezünk. Gyorsan felismerhetjük lelkészünkben és gyülekezetünk vezetőiben is, hogy mely szolgálati területekre nyertek lelki ajándékot. Egyszerűen csak azt kell megfigyelni, amit tesznek és ahogy az emberek a szolgálatukat fogadják. Saját lelki ajándékaink meghatározása azonban már más kérdés.

A lelki ajándékok felismerésének folyamatát időnként túlzottan leegyszerűsítve mutatják be: tölts ki egy kérdőívet, alkalmazz egy képletet és már tudod is, hogy mi az ajándékod. Számos gyülekezeti tag próbálta már ezen az úton felfedezni a lelki ajándékát, de utóbb csalódott, mert gyülekezete nem helyezte olyan tisztségbe, amelyben a közösség testén belül használhatta volna, amit kapott.

Talán egy szeminárium a legkönnyebb módja annak, hogy elkezdjük megismerni lelki ajándékainkat, viszont bölcsebben tesszük, ha ezt csupán a keresés kezdetének tekintjük, amint erre a legtöbb, kellően előkészített ilyen program keretein belül rá is mutatnak.

Mit fejez ki Pál 1Kor 12:28-31 verseiben a lelki ajándékokra vonatkozóan?

Itt az apostol nem arra bátorít, hogy az általában legjobbnak tartott ajándékok közül egy vagy kettő után kezdjünk el vágyódni. Rámutat, hogy a Lélek mindig, mindenütt, minden gyülekezetnek az adott szükségletek szerint osztja ajándékait. Ezért azok a legjobbak, amelyek a helyi gyülekezet tagjait teszik alkalmassá a szolgálatra.

A lelki ajándékaink kérdését fontolgatva ne becsüljük alá a többi gyülekezeti tag véleményét! Amikor a jelölőbizottság tagjai kiválasztják a következő évre a vezetőket és munkacsoportjaikat, olyanokat keresnek, akik már bizonyították érdeklődésüket és képességüket az adott szolgálati téren.

Ha valaki elmondja, hogy szerinte egy szolgálati pozícióban igen eredményesek lennénk, talán a meglévő lelki ajándékainkat ismeri el. Bölcs dolog erre odafigyelni, ezért imádkozni. Világos utalást kaphatunk arra nézve, hogy mire hívott el az Úr, mire adott ajándékot, ha megkapjuk a lelki ajándékokkal foglalkozó szeminárium eredményeit, amihez párosul a hittestvérek megerősítő szava, valamint az adott misszióterületen eltöltött próbaidő mérlege.

Milyen ajándékaink vannak? Mi alapján véljük így?

A LÉLEK ÉS AJÁNDÉKAI

Bizonyos fokig az ember lelki ajándékai határozzák meg a gyülekezetben elfoglalt helyét. Másként fogalmazva: azt jelenti felfedezni lelki ajándékainkat, hogy megtudjuk, hol kell tevékenykednünk a testben az Úr akarata szerint. Előfordult már, hogy olyan területre hívtak, amihez egyszerűen nem volt kedvünk vagy ami nem érdekelt? Ismerünk valakit, aki elfogadott egy gyülekezeti tisztséget, majd év közben lemondott, mert úgy érezte, hogy nem ő a megfelelő ember az adott feladatra? Valószínűleg ezekben a helyzetekben olyasmire kérték, olyasmit próbált elvégezni, amire nem kapott elhívást vagy lelki ajándékot. Ez ugyan előfordul, de azért nem kell általánossá válnia.

Milyen esetről számol be ApCsel 13:1-3? Mit sugall ez a rész a szolgálatra történő elhívás fontosságával kapcsolatban?

Lényeges, hogy a Szentlélek hív el az Istenért végzett szolgálatra, Pált és Barnabást is Ő hívta el és tette alkalmassá. A 2. vers fontos információt közöl: Pál és Barnabás már tevékenykedett az Úr szolgálatában, amikor elhívást kapott egy bizonyos szolgálatra. Az is jelzi, hogy ez egy konkrét szolgálat volt, hogy abban az esetben rájuk és nem Simeonra meg Manaenre esett a választás.

Jézus közvetlenül a mennybemenetele előtt megígérte, hogy eljön a Szentlélek, aki majd a segítőnk lesz. A Lélek munkájának része, hogy felkészít az evangélium terjesztésére. Ha tehát ajándékokat ad a missziós feladat végzéséhez, akkor ezek az ajándékok minden bizonnyal igen fontosak, ezért használnunk is kell őket.

Mit tudhatunk meg a következő bibliaszövegekből a Szentlélek és a hívők kapcsolatáról? Jn 16:8, 13; ApCsel 1:8; 13:4; Róm 8:11

Ha megértjük, hogy miért is adja a Lélek az ajándékokat, felismerjük, mennyire fontosak azoknak az üdvössége érdekében, akiket el kell érnünk Krisztusért. A Szentlélektől jövő elhívás és ajándékok által minden hívő bekapcsolódik az evangélium terjesztésének nagyszerű munkájába, csak különböző mértékben és másként.

Bizonyos ajándékokat talán fontosabbnak, különlegesebbnek tekintünk, ám valójában a gyülekezet élete és küldetése szempontjából mindegyik elengedhetetlen. Hajlamosak vagyunk piedesztálra állítani a tehetséges evangélistákat, prédikátorokat, tanítókat, de tudnunk kell, hogy a lelkigondozás vagy a tanítványok képzésének lelki ajándéka éppen annyira lényeges.

HÍVŐK AJÁNDÉKAI

HÍVŐK AJÁNDÉKAI

Ha megkérdeznénk gyülekezetünk tagjait, többen sokáig gondolkodnának,

mielőtt válaszolnának arra, hogy a Bibliában felsorolt lelki ajándékok közül

melyikkel rendelkeznek, még ha a többség valószínűleg használ is valamit,

csak nem tudatosan. Előfordulhat, hogy némelyek szakavatottan tevékenykednek

egy területen, amelyre érzésük szerint Isten elhívta őket, és a gyülekezet

is elismeri szolgálatukat, pedig nem próbálták szabályszerűen megtudni,

milyen ajándékokat is kaptak. Gyakran megesik, hogy a lelki ajándékok

felismerését célzó szeminárium egyszerűen megerősíti a hívő életében már

addig is megmutatkozó ajándékok meglétét. A Szentlélek vezetése alatt az

ember kétségkívül akkor is használhatja lelki ajándékát, ha szabályszerűen

még nem ismerte fel, ill. nevezte meg. A másik csoportba azok tartoznak,

akiknek azért esik nehezére bekapcsolódni a gyülekezet tevékenységeibe,

mert nem érzik magukat tehetségesnek, nem ismerik fel ajándékaikat. Fontos

bátorítani őket, hogy felfedezzék saját lelki ajándékaikat és tudatosan

törekedjenek azok használatára.

1Pt 4:10 szerint mivel tartozik az Úrnak mindenki, aki valamilyen ajándékot

kapott?

Amint már megállapítottuk, minden hívőnek van valamilyen szolgálati területe,

tehát nem érhet meglepetésként, hogy Isten ellát mindennel, ami annak

végzéséhez szükséges. Következésképp, aki személyes missziós megbízatásként

értelmezi a nagy misszióparancsot, azt a Lélek képessé teszi, hogy bekapcsolódhasson.

A gyülekezet lélekmentő munkáját illetően pedig Isten jól

tudja, hogy hol, mikor, mire van szükség.

1Kor 12:11 rámutat, hogy a Szentlélek munkájának része a lelki ajándékok

kiosztása a hívők között. Ő teszi képessé a tagokat minden jó cselekedet elvégzésére

(lásd Ef 2:10; 4:12). A Szentlélek azonban nemcsak kiosztja a lelki

ajándékokat, hanem erőt is ad azok használatához, amint ApCsel 1:8 utal rá.

A lelki ajándékokat felsoroló bibliai szakaszok nem egyformák. Ez azt sejteti,

hogy az adományok felsorolása nem teljes, azaz más ajándékokkal is bővülhet

a lista.

Gondolkozzunk el az ajándék szóról! Mire utal? Mit szűrhetünk le

belőle a felelősségünkkel kapcsolatban, hogy amit ingyen kaptunk,

azt az Úr művében használjuk (ne csak más célra)?

Lelki ajándékok a misszióhoz

Lelki ajándékok a misszióhoz

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: János 16:8, 13; Apostolok cselekedetei 2:40-47;

13:4-5; 1Korinthus 12:28-31; 1Péter 4:10

„És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket

evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul: A szentek

tökéletesbítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére”

(Ef 4:11-12).

KULCSGONDOLAT: A lelki ajándékok olyan tulajdonságok, amelyekkel

Isten minden tagot felruház, hogy az Ő dicsőségére, emberek

megmentése érdekében használják azokat.

Egyházunk – nagyon helyesen – hangsúlyozza a prófétaság lelki ajándékát,

azonban a szolgálatra való többi lelki ajándék fontosságát nem mindig nyomatékosítjuk,

pedig lényeges, hogy megtegyük, hiszen itt egyértelműen bibliai

tanításról van szó. Tehát egyházunknak komolyan kell vennie a nevezett

ajándékokat, hogy a tagok természetesen elfogadják és gyakorolják.

Sajnálatos módon sok gyülekezeti tag nem él Istentől kapott ajándékaival,

aminek számos oka lehet. Előfordul, hogy a hiba a tagokban van, máskor

azonban többet tehetne a gyülekezet, bátorítva tagjait lelki ajándékaik megismerésére

és a misszióban való használatára a Szentlélek vezetése alatt. Milyen

kár, ha az ember kap valamilyen ajándékot, mégsem használja arra,

amire szánták!

TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA

TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA:

Válasszunk egy szolgálatot, amibe bekapcsolódhatunk!

Az elmúlt héten a gyülekezeti életnek azokról a missziós területeiről kellett

gondolkodnunk, amelyekben szívesen részt vennénk, vagy ha megkérnének

rá, belekapcsolódnánk. Ezen a héten az a feladat, hogy válasszunk ki egy

missziós tevékenységet és kapcsolódjunk bele. Koncentráljunk a következő

területekre:

1) Tekintsük át azokat a missziós tevékenységeket, amelyekbe elképzelhető,

hogy bekapcsolódnánk! A listát szűkítsük le két-három misszióterületre!

A talentumainknak megfelelően válasszunk, ill. az alapján,

hogy érzésünk szerint Isten milyen feladatra hív.

2) Szűkítsük tovább a listát, tekintettel arra, hogy heti rendszerességgel

mennyi időt tudunk erre a tevékenységre szentelni! Olyan feladatot

vállaljunk, ami 12 hónapig tart, hogy a tervezés, megvalósítás és értékelés

fázisait is végig tudjuk vinni!

3) Válasszunk ki egy szolgálati teret, és beszéljük meg a gyülekezet lelkészével,

misszióvezetőjével, hogy ezen a téren szeretnénk valamit tenni!

Kérdezzük meg, hogy milyen terveik vannak a gyülekezet evangelizációjával

kapcsolatban! Határozzuk meg, hogyan tudnánk bekapcsolódni,

vagy az általunk kiválasztott terület hogyan illeszkedik a gyülekezet

már meglévő terveihez.

4) Legyünk szerények, kérdezzük meg a lelkészt és a misszióvezetőt,

hogy véleményük szerint mennyire vagyunk alkalmasak a választott

missziós tevékenységre! Ők is azt akarják, hogy sikeres legyen bizonyságtevő

és missziós munkánk, tehát a tanácsuk rendkívül fontos.

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1) Az alábbi idézet hogyan kapcsolódik a minden hívő papságának

bibliai igazágához? Mennyiben támasztja alá, hogy a tagoknak

együtt kell dolgozni? „Isten munkája nem érhet véget a földön

addig, amíg egyházunk tagjai, férfiak és nők fel nem sorakoznak a

munkához és nem egyesítik erőfeszítéseiket a lelkészekével és az

egyházi vezetőkével” (Ellen G. White: Gospel Workers. 352. o.).

2) A csoportban beszélgessünk olyan stratégiákról, amelyeket a gyülekezet

felállíthat annak érzékeltetésére, hogy a tagok megértsék,

fontos a részvételük a gyülekezet bizonyságtevésében és missziómunkájában!

Mit tehetünk a tagok maximális bevonása érdekében?

BESZÁMOLNI A GYÜLEKEZETNEK

BESZÁMOLNI A GYÜLEKEZETNEK

A héten utaltunk a hívők Isten szolgálatában végzett munkájának néhány

fontos vetületére, most pedig röviden érintjük a beszámolás kérdését

(amivel majd a 12. héten részletesebben foglalkozunk). A bizonyságtételről,

az evangelizációs tevékenységről való számadás a gyülekezet bátorítására és

áldására szolgál. A közösség bátoríthatja azt, aki elmondja a beszámolót, a

hallgatóknak pedig áldására lesz, ha megtudják, mit tesz népe által Isten.

Miért számoltak be az apostolok a gyülekezetnek (ApCsel 14:27; 15:4)?

Ha elolvassuk e versek szövegkörnyezetét, kitűnik, hogy az apostolok a

különböző kultúrákban végzett evangelizációs tevékenység viszonylag

hosszabb ideje után számoltak be a gyülekezetnek. Ezek az alkalmak is

mutatják, hogy milyen érdeklődést tanúsított a gyülekezet az evangélium

terjesztése iránt; támogatta azt.

Az apostolok cselekedetei egésze az őskeresztény egyház missziós tevékenységéről

ad hírt, és tele van tanulságokkal a mai egyház számára. A beszámolók

fontosságát még az is érzékelteti, ha megpróbáljuk elképzelni, milyen is

lenne ez a bibliai könyv az evangelizációs tevékenységek beszámolói nélkül.

Vajon miért számoltak be a tanítványok Jézusnak arról, hogy mit végeztek

(Mk 6:30)?

Egyrészt az evangélium hirdetésének, a bizonyságtevésnek van spontán

formája, másrészt viszont a gyülekezet egészének követni kell egy tudatosan

megtervezett programot. Ha az átfogó egyházi stratégiával összhangban

munkálkodunk, az segít a lényegre összpontosítani és fenntartani a tevékenységek

logikus menetét, de ez rendszeres alkalmat ad az értékelésre és

a beszámolókra is. A számadás nem egyszerűen az elvégzett feladatok felsorolását

jelenti. Ilyenkor úgy a gyülekezet, mint a tevékenységekről számot

adó ismét megerősödhet abban, hogy valójában az Úr munkatársa. Némelyek

azért nem szívesen beszélnek a munkájukról, mert ezt az emberi eredményekkel

való dicsekedésnek gondolják, pedig hűséges számadásunkkal

Istennek mondunk dicsőséget, egyházát pedig erősítjük a hitben. Az őskeresztények

dicsőítették az Urat Pál apostol missziós beszámolóinak hallatán

(lásd ApCsel 21:19, 20).

Ha a legutóbbi missziós tevékenységünkről kellene tájékoztatnunk a

gyülekezetet, mit mondanánk? A válaszunk mit árul el önmagunkról,

ill. arról, hogy min kellene egy kicsit változtatnunk?

EGYMÁSSAL ÉS ISTENNEL EGYÜTT

EGYMÁSSAL ÉS ISTENNEL EGYÜTT

Tegnap megjegyeztük, milyen fontos együttműködni a gyülekezettel az

evangelizáció munkájában, de azt is meg kell értenünk, hogy egy isteni cél

elérése érdekében dolgozunk közösen. Ezért tehát, amikor egy gyülekezet

a bizonyságtevés és evangelizáció stratégiáit fontolgatja, a tagoknak erősen

érezniük kell, hogy Istennel működnek együtt, aki indítja, irányítja őket, akitől

kapják az erőt és a növekedést.

Mi lesz az eredménye annak, ha Isten befolyása érvényesül a gyülekezet

evangelizációs tevékenységében ApCsel 2:47 és 1Kor 3:5-9 szakasza szerint?

2Pt 3:9 és Tit 2:11 értelmében mi készteti a hívőket az Istennel való

együttműködésre, miből nyernek erőt?

A Szentírásban bőséges bizonyítékát találjuk annak, hogy Isten mennyire

szereti teremtésének koronáját, az embert. Nem meglepő tehát, hogy kezdeményezte

az emberiség megmentését. Valójában maga a kereszt megad

minden szükséges bizonyítékot arra, hogy mennyire szeret Isten, mennyire

el akar vinni örök országába. Az Úr valóban kinyújtotta felénk a kezét és

kegyelmével megáldott. Éppen a kereszten megmutatkozó csodálatos kegyelem

kelt vágyat bennünk arra, hogy továbbadjuk, amit mi is ingyen kaptunk

(lásd Mt 10:8). Még ha időnként a tanítványok próbáltak is egyedül tenni

valamit (lásd Mt 17:14-21), a legtöbbször együttműködtek Istennel.

Jézus elhívta az első tanítványait, és meghagyta nekik, hogy vezessék hozzá

az embereket (azaz embereket halásszanak). Megtanította, felkészítette őket,

és szolgálatuk eredményeképpen sokan hívővé is lettek. Ám szükségük

volt valami másra is Istentől, miután Jézus visszatért a mennybe. Ezt

természetesen a Szentlélek biztosította, Ő adott erőt az őskeresztény egyház

bizonyságtételének és evangéliumi munkájának.

Aki ma bekapcsolódik az evangelizáció munkájába, szintén Isten munkatársa

lesz az emberek üdvössége érdekében. Imádkoznunk kell azért, hogy a

Szentlélek tanítson meg szívre hatóan bemutatni Isten szeretetét és gondviselését,

hiszen az embereknek szüksége van a Megváltóra. Tisztában kell lennünk

azzal, hogy az Úr nélkül semmit nem tehetünk, és csak úgy válhatunk

valóban eredményes bizonysággá a kezében, ha hittel, elfogadással, alázattal

viszonyulunk hozzá és készen állunk meghalni énünknek, másokat szolgálni.

Félre kell állítani énünket ahhoz, hogy az Úr igazán jól felhasználhasson.