AZ ARATÁS ELŐKÉSZÍTÉSE

A lelki fejlődés útján végigvezetni valakit hasonlítható az aratás előkészítéséhez. Aki már dolgozott veteményeskertben, tudja: a feladatoknak van egy meghatározott időkerete és sorrendje, amit be kell tartani, ha azt akarjuk, hogy beérjen a termés. Fel kell ásni a talajt, ki kell gyomlálni, el kell vetni a magokat és fontos az öntözés is. Biztosítani kell a növény számára a legmegfelelőbb körülményeket. Némelyik erős napsütést igényel, míg másoknak árnyékra is szüksége van. Védekezni kell a madaraktól és a kártevőktől is. Ez összességében azt jelenti, hogy a növényeket gondozni kell attól kezdve, hogy elvetjük a magot egészen addig, amíg felnövekednek és termőre fordulnak. Az emberek lelki útja ehhez hasonló folyamat, ami még a keresztség előtt kezdődik, de utána is folytatódnia kell. Ideális esetben az ember addig szorul lelki tanításra, amíg ő maga is nem tud másokat tanítani. Ez megint csak azt igazolja, hogy mennyire fontos a megtervezett, többlépcsős folyamat, kellő időhatárokkal, megfelelő lépésekkel, ami a legjobb, legnagyobb védelmet nyújtó környezetet biztosítja a fejlődéshez.

Olvassuk el Lk 8:4-15 szakaszában a magvető példázatát, majd Jézus magyarázatát! Nekünk mi a felelősségünk abban, hogy gondozzuk a jó földbe esett magokat, a kihajtó növényt egészen az érettségig? Lásd még Jn 16:7-8, 13!

Jézus magyarázata néhány érdekes dologra mutat rá. A 12. versben olvashatjuk, hogy vannak, akik hinni kezdenek, de még mielőtt megerősödne a hitük, az ördög mellékvágányra tereli őket. A 13. versben pedig azokról van szó, akik örömmel fogadják az igét. Egy darabig hisznek is, ám próbába kerülve más utat választanak. A 14. vers azt a csoportot említi, akik hallották az igét, de nem indultak el a keresztény érettség felé. A legtöbb ember elindult Krisztus és az országa felé vezető úton, de közben itt vagy ott történtek bizonyos dolgok, amelyek gátolták növekedésük folyamatát.

Csupán a magvetés ritkán elég a jó terméshez. Egyénileg és testületileg is az a feladatunk, hogy elvessük az evangélium magvait, majd pedig többlépcsős folyamattal gondozva egészen addig támogassuk az úton elindulókat, amíg el nem érik a lelki érettség fokát.

A példázat melyik része illik leginkább saját lelki tapasztalatunkra? Milyen döntéseket hozhatunk, amelyekkel javíthatunk a helyzetünkön?