TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA:

Megtalálni a célközönséget.

Mostanra már bizonyára mindenki előtt világos, hogy a hétről hétre követett evangelizációs stratégiához egy negyedévnél hosszabb idő szükséges. Nem számíthatunk például arra, hogy mindössze egy hét alatt meg lehet találni, el lehet tervezni a harmadik tanulmányban említett helyi evangelizációs képzéseket és részt is lehetne venni bennük. Ám miközben a képzést fontolgatjuk, ill. azt, hogy hol illeszkedhet szolgálatunk a gyülekezet szélesebb körű terveibe, el kell gondolkozni a célközönségről is. A következő pontokat érdemes figyelembe venni: A gyülekezet lelkészével, vezetőivel és misszióvezetőjével együtt döntsük el, milyen bizonyságtevő és evangelizációs programokat fogunk követni és milyen célközönséget választunk. A célközönség kiválasztása segít abban, hogy a folyamat minden részére kellő figyelmet tudjunk fordítani. Ugyanis ha egy gyerekprogramot tervezünk, akkor iskolákban kell meghirdetnünk, vagy olyan környéken, ahol sok fiatal, gyermekes család él. Választhatjuk még célközönségnek a nyugdíjasokat, a munkanélkülieket, a diákokat stb. A célközönség szem előtt tartása segít a legjobb munkatársakat, helyszínt, időt és utómunkát kiválasztani, valamint a program végén eredményesen kiértékelni a folyamatot. Így mindig világosan látjuk a konkrét imacélokat is. Talán nem is kell a gyülekezeten túl keresni a célközönséget. Gondoljunk azokra, akik rendszeresen járnak a gyülekezetbe, de még nem keresztelkedtek meg, pl. a fiatalok között vagy a gyülekezeti programokban rendszeresen részt vevők között!

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1) „Ha az ember a szívébe fogad egy igazságot, az helyet készít a következőnek” (Ellen G. White: Testimonies for the Church. 6. köt. 449. o.). Milyen sorrendben mutassuk be az igazságokat, hogy missziómunkánk a legnagyobb eredményre vezessen? Miért olyan fontos, hogy Krisztus helyettünk vállalt halála álljon tanításunk homlokterében?

2) „Hallgatói szívét Krisztus szeretete által vonzotta magához, majd lassan-lassan, ahogyan befogadhatták, feltárta előttük országának igazságait. Nekünk is meg kell tanulnunk munkánkat az emberek lelki, szellemi állapotához szabni, hogy úgy fogadjuk el őket, amilyenek” (Ellen G. White: Evangelizálás. Budapest, 2007, Advent Irodalmi Műhely. Felfedezések Alapítvány. 39. o.). Hogyan hat bibliai tanításunkra, ha szeretjük azokat, akiknek Isten Igéjéről akarunk beszélni? Kifejezetten olyan tantételek esetében érdekes ez, amelyekben az érdeklődők felfogása eltér a miénktől.