2012. április 12., csütörtök

BESZÁMOLNI A GYÜLEKEZETNEK


BESZÁMOLNI A GYÜLEKEZETNEK

A héten utaltunk a hívők Isten szolgálatában végzett munkájának néhány
fontos vetületére, most pedig röviden érintjük a beszámolás kérdését
(amivel majd a 12. héten részletesebben foglalkozunk). A bizonyságtételről,
az evangelizációs tevékenységről való számadás a gyülekezet bátorítására és
áldására szolgál. A közösség bátoríthatja azt, aki elmondja a beszámolót, a
hallgatóknak pedig áldására lesz, ha megtudják, mit tesz népe által Isten.

Miért számoltak be az apostolok a gyülekezetnek (ApCsel 14:27; 15:4)?

Ha elolvassuk e versek szövegkörnyezetét, kitűnik, hogy az apostolok a
különböző kultúrákban végzett evangelizációs tevékenység viszonylag
hosszabb ideje után számoltak be a gyülekezetnek. Ezek az alkalmak is
mutatják, hogy milyen érdeklődést tanúsított a gyülekezet az evangélium
terjesztése iránt; támogatta azt.
Az apostolok cselekedetei egésze az őskeresztény egyház missziós tevékenységéről
ad hírt, és tele van tanulságokkal a mai egyház számára. A beszámolók
fontosságát még az is érzékelteti, ha megpróbáljuk elképzelni, milyen is
lenne ez a bibliai könyv az evangelizációs tevékenységek beszámolói nélkül.

Vajon miért számoltak be a tanítványok Jézusnak arról, hogy mit végeztek
(Mk 6:30)?

Egyrészt az evangélium hirdetésének, a bizonyságtevésnek van spontán
formája, másrészt viszont a gyülekezet egészének követni kell egy tudatosan
megtervezett programot. Ha az átfogó egyházi stratégiával összhangban
munkálkodunk, az segít a lényegre összpontosítani és fenntartani a tevékenységek
logikus menetét, de ez rendszeres alkalmat ad az értékelésre és
a beszámolókra is. A számadás nem egyszerűen az elvégzett feladatok felsorolását
jelenti. Ilyenkor úgy a gyülekezet, mint a tevékenységekről számot
adó ismét megerősödhet abban, hogy valójában az Úr munkatársa. Némelyek
azért nem szívesen beszélnek a munkájukról, mert ezt az emberi eredményekkel
való dicsekedésnek gondolják, pedig hűséges számadásunkkal
Istennek mondunk dicsőséget, egyházát pedig erősítjük a hitben. Az őskeresztények
dicsőítették az Urat Pál apostol missziós beszámolóinak hallatán
(lásd ApCsel 21:19, 20).

Ha a legutóbbi missziós tevékenységünkről kellene tájékoztatnunk a
gyülekezetet, mit mondanánk? A válaszunk mit árul el önmagunkról,
ill. arról, hogy min kellene egy kicsit változtatnunk?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése