EGYMÁSSAL ÉS ISTENNEL EGYÜTT

EGYMÁSSAL ÉS ISTENNEL EGYÜTT

Tegnap megjegyeztük, milyen fontos együttműködni a gyülekezettel az

evangelizáció munkájában, de azt is meg kell értenünk, hogy egy isteni cél

elérése érdekében dolgozunk közösen. Ezért tehát, amikor egy gyülekezet

a bizonyságtevés és evangelizáció stratégiáit fontolgatja, a tagoknak erősen

érezniük kell, hogy Istennel működnek együtt, aki indítja, irányítja őket, akitől

kapják az erőt és a növekedést.

Mi lesz az eredménye annak, ha Isten befolyása érvényesül a gyülekezet

evangelizációs tevékenységében ApCsel 2:47 és 1Kor 3:5-9 szakasza szerint?

2Pt 3:9 és Tit 2:11 értelmében mi készteti a hívőket az Istennel való

együttműködésre, miből nyernek erőt?

A Szentírásban bőséges bizonyítékát találjuk annak, hogy Isten mennyire

szereti teremtésének koronáját, az embert. Nem meglepő tehát, hogy kezdeményezte

az emberiség megmentését. Valójában maga a kereszt megad

minden szükséges bizonyítékot arra, hogy mennyire szeret Isten, mennyire

el akar vinni örök országába. Az Úr valóban kinyújtotta felénk a kezét és

kegyelmével megáldott. Éppen a kereszten megmutatkozó csodálatos kegyelem

kelt vágyat bennünk arra, hogy továbbadjuk, amit mi is ingyen kaptunk

(lásd Mt 10:8). Még ha időnként a tanítványok próbáltak is egyedül tenni

valamit (lásd Mt 17:14-21), a legtöbbször együttműködtek Istennel.

Jézus elhívta az első tanítványait, és meghagyta nekik, hogy vezessék hozzá

az embereket (azaz embereket halásszanak). Megtanította, felkészítette őket,

és szolgálatuk eredményeképpen sokan hívővé is lettek. Ám szükségük

volt valami másra is Istentől, miután Jézus visszatért a mennybe. Ezt

természetesen a Szentlélek biztosította, Ő adott erőt az őskeresztény egyház

bizonyságtételének és evangéliumi munkájának.

Aki ma bekapcsolódik az evangelizáció munkájába, szintén Isten munkatársa

lesz az emberek üdvössége érdekében. Imádkoznunk kell azért, hogy a

Szentlélek tanítson meg szívre hatóan bemutatni Isten szeretetét és gondviselését,

hiszen az embereknek szüksége van a Megváltóra. Tisztában kell lennünk

azzal, hogy az Úr nélkül semmit nem tehetünk, és csak úgy válhatunk

valóban eredményes bizonysággá a kezében, ha hittel, elfogadással, alázattal

viszonyulunk hozzá és készen állunk meghalni énünknek, másokat szolgálni.

Félre kell állítani énünket ahhoz, hogy az Úr igazán jól felhasználhasson.