KÖNYÖRÜLETESSÉG

Rengeteg ember mellett elhaladunk naponta, akiket nem ismerünk. Elsietünk mellettük az utcán, melléjük ülünk le a presszóban, velük várakozunk a sorban. Időnként az is megesik, hogy biccentéssel jelezzük: észrevettük őket, vagy mellettük elhaladva csak a szemöldökünket húzzuk fel. Személyesen nyilván képtelenek lennénk felvenni a kapcsolatot mindenkivel, akit naponta látunk, Isten azonban szeretné, ha mindannyian befogadnák Őt az életükbe. Persze némelyek esetében mi is részesei lehetünk Isten tervének, ami a megmentésüket célozza.

Noha a Mt 9:36-38 verseiben lejegyzett szavak egyedi, sajátságos összefüggésben hangzottak el, Jézus érzései nem csupán arra a helyzetre korlátozódtak. Mit fejezett ki az Úr, és szavai hogyan alkalmazhatók a mi környezetünk mezőire?

Zaklatottak és elgyötörtek voltak az emberek, akiket Jézus akkor látott. Annyira erőt vett rajtuk a csüggedés, hogy minden reménnyel felhagytak a hitélet tekintetében. Akikre Isten rábízta népe lelki jólétének őrzését, elhanyagolták kötelességüket, így az emberek szétszéledtek és elkedvetlenedtek. Jézus megszánta őket, hiszen tudta, hogy lelki értelemben pásztorra van szükségük. A környezetünkben élő emberek tömegei közül sokan már elkötelezték magukat Jézus Krisztus mellett, ám még többen vannak, akiknek nagy szüksége lenne a Jó Pásztorra. Valahogy Krisztushoz kell vezetni őket.

Jézus, a tanítványok és a Mester még néhány követője foglalatoskodott az evangéliumi aratásban, de amint egyre több lett az aratnivaló, úgy nőtt az igény a munkásokra. Jézus minden bizonnyal azért akarta, hogy imádkozzunk a munkásokért, mert ezzel is ösztönözni kívánta követőit az aratás munkájában való részvételre. Kérésében azonban ígéret is rejlik arra nézve, hogy Isten tudja, több munkásra van szükség, és el is küldi őket. A legtöbb gyülekezetet hatalmas mezők övezik, ahol rengeteg az aratnivaló, tehát nem célravezető a munkát csupán néhány tagra hagyni. Ha mi is könyörületre indulunk a gyülekezetünk vagy otthonunk környezetében élők – sok esetben – ezrein, érezni fogjuk, hogy az aratás Urától kell kérnünk munkásokat. Ennek hatására pedig talán mi magunk is rájövünk, hogy lehet belőlünk is munkása az Úrnak.

A misszióról és az evangélium hirdetéséről gondolkodva fontos, hogy állandóan figyeljünk az aratnivalóra a környezetünkben. Biztosan sokan keresik Istent, és nagy hatással lesz rájuk, ha könyörületet tanúsítunk irántuk.